Ebben a szent pillanatban úgy döntöttem marhára nem érdekel, közelről, s távolról leszarom mi a francos jóskát csinálnak az osztálytársaim. Ami van az van, amit csinálnak csinálnak, ami rosszulesik, azon túl tudom magam ejteni. Én sem vagyok tökéletes. Nem is tudom miért csinálok ekkora ügyet a dologból-lehetnék olyan, mint Nikki, nekironthatnék mindenkinek, azzal mit érnék el? Csak elismerném a gyengeségem, és azt, hogy valami fáj nekem ott bennt.
Inkább kussban maradok és megpróbálom saját magamat is elhallgattatni, hogy "jaaaj szegény én".
De nem. Komolyan az bánt, hogy olyan dolgot tesznek az osztálytársaim, amitől a velejétől kezd romlani a dolog. Lehet, ez most nem látszik, de ha ilyenek maradunk, akkor milyen lesz felnőtt korunkban? Nem akarok kibeszélni senkit, csak azt látom, hogy egymás háta mögött pusmognak emberek, és most jóban vannak. MI A FASZ VAN???!!!
A másik, hogy -nem mintha ártani akarnék az embereknek- kibaszottul kíváncsi vagyok. Ha nem elégíthetem ki a tudásszomjamat, meghalok bele.. És márpedig van egy hülye "szabály", hogy mások magánügyeiben nem vájkálunk.
BASSZAMEG és is akarok valami magánügyet komolyan! Még életemben nem volt, amikor olyan emberekkel kezdtem összejárni akikhez azelőtt közöm sem volt. "Csak egy közös ügy." Nem volt még nekem ilyen.
Mi lehet ilyen titkos, hogy a másik ember nem tudhatja? Én bárkinek szívesen bemutatkozok, aztán az illetőé a döntés lehetősége. Nyílt vagyok, a szívem is az, az egyetlen dolog, amit nem szeretem, ha meglátnak bennem, az a szeleburdi bénaság.
De mi a fene lehet "közös ügy"? Mivan????!! Gyereket várnak???
Ó Istenem, megőrülök a kíváncsiságtól és attól a ritkaszar érzéstől, hogy kihagynak valamiből.
Nos, erre mondtam-LESZAROM
BASZKI EGY DOLOG VAN AMI AZ ÉLETEMBEN ÉRDEKEL, ÉS AZ A ZENE. A ZENE SOHA NEM HAGY EL. OTT VAN MELLETTEM (!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése