Most már kijelenthetem, büszkén kihúzva magamat, hogy benne vagyok a zenében. Nyakig! Nem vagyok kezdő, ismerek jó pár együttest, és még mindig vár rám néhány.
De most jöttem rá, hogyan is fogott meg a rockzene, majd kicsit később EZ a muzsika. A rock, Marilyn Mansonnal valami olyat mutatott nekem ami teljesen új. Új hangzás, új és izgalmas.
Viszont ahogy később magamtól és némi ösztönzéstől kezdtem a mostani utamra sodródni.. Az olyat tárt elém, ami mintha már rég bennem lett volna. Ez volt az, amivel nem tudtam mit kezdeni évekig. Meghallgattam először, másodszor, és rájövök: én ezt ismerem! Aerosmith? Ismerem! Iron Maiden? Ismerem! David Bowie? Ismerős dallamok! Saxon? Ezt már valahol hallottam! KISS? Ezt régről ismerem és hallottam!
Viszont ahogy később magamtól és némi ösztönzéstől kezdtem a mostani utamra sodródni.. Az olyat tárt elém, ami mintha már rég bennem lett volna. Ez volt az, amivel nem tudtam mit kezdeni évekig. Meghallgattam először, másodszor, és rájövök: én ezt ismerem! Aerosmith? Ismerem! Iron Maiden? Ismerem! David Bowie? Ismerős dallamok! Saxon? Ezt már valahol hallottam! KISS? Ezt régről ismerem és hallottam!
Pedig sehol nem hallhattam őket, legfelljebb kiskoromban apukám, anyukám egyet-kettőt hallgatott. No meg apukám akkor, amikor tervbe sem voltam véve: Maiden, Saxon, Europe, Mötley. Őket szerette és hallgatta. Életemben nem találkoztam velük komolyaban.
Erre úgy kerültek velem szembe, hogy én ezt ismerem! Ez rég bennem volt! Tudom hogy új amit hallok. A fülemnek új. De a szívemnek régi ismerős. Rég nem "látott" barát... szerelem.
Az érzés mai napig fenntartja formáját: igen....
Ez egy CSODA!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése